2011. június 15., szerda

A Vörös tengeri átkelés

A fáraó vízbe fúlt hadserege
Az exodus útvonalát megerősítő felfedezést búvároknak köszönhetjük, akik korallal borított csontokat és harciszekér-maradványokat találtak az Aqaba-öbölben.

Az isteni közbeavatkozás egyik legmegrázóbb leírását a Bibliában találjuk, amely a zsidók Egyiptomból való kijövetelét beszéli el.

Az, hogy az egész egyiptomi hadsereg ezt követően a Vörös-tenger vízébe fúlt, semmiképp sem nevezhető lényegtelen eseménynek, és ennek megerősítése tagadhatatlan bizonyíték arra, hogy a Biblia beszámolója valóban hiteles. Évek során számos búvár kutatta át a Szuezi öblöt tárgyi leletekért, hogy a bibliai történetet igazolja, de hiába. De ha pontosan követjük az exodusról szóló bibliai és történelmi feljegyzéseket, eljutunk Nuweibába, egy hosszú tengerparti sávhoz az Aqaba-öbölben, ahogyan azt Ron Wyatt fedezte fel 1978-ban.

Többszöri merüléseket hajtottak végre 18 m-től 60 m-ig egy 2.5 kilométeres szakaszon, mely során a tengerfenéken széjjel heverő harciszekér-darabokat találtak. A leletek között találunk kerekeket, szekértörzset, ló és emberi csontokat. A búvárok rábukkantak egy roncsra is a Szaudi partokon, Nuweibával szemben.

1987 óta Ron Wyatt három darab négyküllős harciszekér-kereket talált. A korall nem telepszik meg az aranyon, ennél fogva a kerék formája tökéletesen kivehető, annak ellenére, hogy a burkolat belsejében levő fa már szétbomlott, így a szerkezet túl törékennyé vált az elszállításhoz.

További expedíciókat terveznek a mélyebb vizekben távirányítású kamerák és mini tengeralattjárók segítségével.



ARANYOZOTT HARCISZEKÉR-KERÉK, néma tanúja a zsidók 3,500 évvel ezelőtti csodálatos Vörös-tengeren való átkelésének. Fémdetektor segítségével lelték meg.



Korallal benőtt harciszekér-kerék a szaúdi partokon, pontos mása azoknak, amit Tutankhamen sírjában találtak



Felfordult, korallal benőtt harciszekér-kerék és tengely. II Mózes 14:25, ’ És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat.’



Megkövesedett csontok – számos ilyet találtak az átkelés helyén. A Stockholmi Egyetem Csonttani Intézete szerint ez egy emberi combcsont, egy 165-170 cm magas férfi jobb lábából. Teljesen megkövesedett, vagyis ásványokból és korallból áll, így nem lehet radiokarbonos vizsgálatnak alávetni, ennek ellenére minden bizonnyal az ókorból származik.



Amikor Ron Wyatt először járt Nuweibában, 1978-ban, a víz alatt rábukkant egy föníciai stílusú oszlopra. Sajnos a felirat elkopott már rajta, így hát egészen 1984-ig nem is sejthették, mekkora jelentőségű a felfedezés. Abban az évben a szemben levő szaúdi parton felfedeztek egy másik gránitoszlopot, mely pontosan ugyanúgy nézett ki, mint az első, csakhogy ezen a felirat sértetlen volt.
A föníciai betűk (óhéber) a következő szavakat adták: Miztraim (Egyiptom), Salamon, Edom, halál, fáraó, Mózes, Jehova, ami azt valószínűsíti, hogy Salamon király állíttatta ezeket az oszlopokat a tengeren való csodálatos átkelés emlékére. Szaúd-Arábia nem enged erre turistákat, s talán illetéktelen látogatóktól félve a szaúdi kormányzat azóta eltávolította ezt az oszlopot, helyére egy zászlójelzést állítva.
Az Aqaba-öböl igen mély, egyes helyeken akár 1,600 méter is lehet. Még akkor is, ha a tenger kiszáradt, nehéz lehetett az átkelés, lévén a meder szélei nagyon meredekek. Mindazonáltal van egy rész, ahol az emberek és állatok könnyen leereszkedhettek, amennyiben a víz eltávozott onnan. Ez a vonal összeköti Nuweibát és a szemben levő szaúd-arábiai partot.

A mélységi feltárások során sima, enyhe lejtőt találtak a Nuweiba felőli oldalon, ami az öbölbe vezetett. Ez a sáv szinte egy ösvényként jelenik meg a merőműszeren és megerősíti a bibliai leírást, hogy ’Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt’ (Ézsaiás 43:16)
A Biblia írói számtalanszor utalnak a Vörös-tengeren való átkelés csodájára, hiszen ez egy olyan esemény volt, aminek nincs párja a történelemben. A héber próféták így írják le az átkelés helyén levő tengert: ’…a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta…’, (Ézsaiás 51:10) Ismerve azt a bizonyos helyet, amire a bibliaírók utalnak, vajon milyen mélységről lehet szó? A távolság Nuweiba és a között a hely között, ahol a leleteket találták, körülbelül 18 kilométer.
E mentén a vonal mentén e legmélyebb pont 800 méter. Nem csoda, hogy a Biblia ihletett írói a hatalmas vizek kifejezést használták. És nem csoda, hogy egyetlen egyiptomi sem élte túl, amikor a víz összezárult felettük.