Ma egy bibliai kijelentés/prófécia beigazolódását teszem közzé. Mózes, amikor megáldotta Izrael törzseit, így szólt Áser törzséről:
„És Áserről monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban.” (5. Móz 33, 24)
Itt a kulcs a mondat végén az olaj. Már régen is néztek, hogy hogy lehet az, hogy egy olyan olajmentes ország egy területére, melyen sokáig Áser törzse élt az ő öröksége szerint, a Biblia kijelenti, hogy oda bőven jut olaj?
Na most a következő történt. Van egy geológus, aki maga is ismerte ezt a kijelentést. A neve Tovia Luskin. Hitte, hogy a Biblia megbízható, és igaz. Így pusztán erre a próféciára alapozva, 2002-ben megalapította a Givat Olam olajtársaságot. Olaj nélkül. Aztán elment furkálni az egykori Áser törzs lakta területekre. És annyi olajat fedezett fel, hogy amiről először azt hitték, hogy mintegy 65 millió hordó. Aztán korrigálni kellett a becslést 100 millió hordóra. Aztán azt is több mint egymilliárdra. Így beigazolódott a Biblia állítása: Áser olajban áztatja lábait. És azt, hogy ez nem véletlen, éppen az igazolja, hogy maga a Biblia mutatta meg a vállalkozónak, hogy hol van a sok olaj. Mindenki úgy tudta, hogy nincs. Aki a Bibliát ihlette, az bizony jobban tudta. Ismét egy tény, és nem filozófia, vagy elmélet, ami mutatja, hogy a Biblia Istenének szavára bizony biztonsággal lehet támaszkodni, mint igazságra.
2010. augusztus 16., hétfő
2010. augusztus 12., csütörtök
Néhány tény a kormeghatározásról
Utánanéztem a kormeghatározásnak az interneten. A következő átfogó leírást találtam:
"Minden közönséges anyagot kémiai elemek atomjai építenek fel. Egy-egy elemet az atommagja által tartalmazott protonok száma határoz meg, melyet rendszámnak nevezünk. Egy adott elemnek különböző izotópjai léteznek, amelyek az atommagjukban lévő neutronok számában térnek el egymástól. Egy konkrét elem adott izotópja a létező nuklidok egyike. Az egyes nuklidokat (a magizomereket nem tekintve) a magjuk eltérő összetétele (protonszáma és neutronszáma) különbözteti meg egymástól. Egyes nuklidok eredendően instabilak. Az ilyen radionuklidok idővel egy másik nukliddá alakulnak át egy spontán (önmagától végbemenő) folyamatban, amelyet radioaktív bomlásnak nevezünk. A radioaktív bomlás során a bomló mag (anya, P mint parent, azaz szülő) úgy alakul át a másikká (leány, D mint daughter), hogy közben valamilyen sugárrészecskét (pl. negatív béta-bomlás esetében elektront és antineutrínót, ill. alfa-bomlás esetében alfa-részecskét) vagy gamma-fotont bocsát ki, miközben (kinetikus) energia is felszabadul, melyet elsősorban a sugárrészecske, másodsorban a visszalökődő leánynuklid visz el.
Bár egy adott radionuklid (P) atomjai véletlenszerű időpontokban bomlanak el, ha sok egyforma radioaktív atomot tekintünk egyszerre, akkor a bomlatlan atomok P száma egyszerű exponenciális csökkenést mutat az idő függvényében, melyet a P nuklid felezési ideje jellemez. Ez azt jelenti, hogy a felezési idő elteltével az adott nuklid atomjainak fele a D leánynukliddá bomlik el, fele pedig változatlan állapotban megmarad. Sok radionuklid bomlási terméke (leánynuklidja) maga is radioaktív, és így tovább, miáltal egész bomlási láncok (bomlássorok) alakulhatnak ki, melyek valamilyen stabil nuklid keletkezésével érnek véget. Ha az "ősanya" sokkal hosszabb felezési idejű leányainál, akkor egy idő után ún. radioaktív egyensúly jön létre közte és a termékei között. Ilyenkor az ősanya felezési ideje lesz mérvadó az egész bomlássorra egészen a stabil végtermékig, azaz a köztes termékek "nem számítanak", ti. kinetikai szempontból olyan, mintha az anya (P) egyetlen lépésben bomlana a stabil végtermékké (D). A radiometrikus kormeghatározásra használható radionuklidok felezési ideje néhány ezer évtől néhány milliárd évig terjed.
A felezési idő (az elektronbefogást kivéve) kizárólag a mag tulajdonságaitól függ, nem befolyásolja sem a hőmérséklet, sem a nyomás, sem a kémiai környezet, sem a mágneses vagy elektromos mező jelenléte, sem más külső tényező. Tehát ha egy anyag egy meghatározott radionuklid atomjait tartalmazza, akkor a bomlás mértéke és a stabil termék mennyisége ideális esetben csak az eltelt időtől függ. Ez egy olyan időmérő eszközt ad a kezünkbe, mely adott esetben elárulja, hogy pl. mennyi idő telt el azóta, hogy az illető radionuklid az anyagba (pl. egy adott kőzetbe) került.
A különböző anyagok kialakulásának folyamatai gyakran szelektívek abból a szempontból, hogy az anyagba mely alkotóelemek kerülnek bele. Ideális esetben az anyagba csak az anyanuklid kerül a keletkezéskor, a bomlástermék nem. Ilyenkor az anyag vizsgálatakor a benne talált bomlástermékek már az anyag "életében" keletkeztek. Ha az anyagba a keletkezésekor a bomlástermék is belekerül, akkor a kormeghatározáshoz tudni kell, milyen arányban álltak egymással eredetileg. A bomlástermék(ek között) nem lehet kis molekulájú gáz, mert az könnyen kiszökik a vizsgált anyagból, az anyanuklidnak pedig elegendően hosszú felezési idejűnek kell lennie ahhoz, hogy jól mérhető mennyiség maradjon meg belőle az anyagban. A vizsgálat további feltétele, hogy se az anyanuklid, se a bomlástermék ne keletkezhessen egyéb folyamatokban, mert az értékelhetetlenné tenné a vizsgálati eredményt. Továbbá a bomlástermékek és az anyanuklid izolálására és elemzésére használt módszereknek is áttekinthetőknek és megbízhatóknak kell lenniük.
Előfordulhat, hogy egy szilárd anyag (pl. ásvány vagy kőzet), melyből a bomlástermék normális körülmények között nem képes kidiffundálni, hevítés hatására mégiscsak kibocsátja magából az addig felhalmozódott bomlásterméket, nullára állítva ezzel a radiometrikus „órát”. A hőmérséklet, amelyen ez megtörténik a „blokkoló hőmérséklet”, amely jellemző az anyagra."
A fentiből kiderül, hogy nukleárisan instabil atomok aránya nagy pontossággal meghatározható egy adott szerves leletben. Ez rámutat egy adott korra, de csak akkor, ha bizonyos tényezők is igazak. Gyengébbek kedvéért: Adva van egy 10 literes vödör, ami félig tele van, miközben folyamatosan csöpög a csapból bele a víz. Óránként egy deci. Ebből lehet következtetni arra, hogy a víz 50 órája csöpög. Ami igaz, de csak akkor ha:
1.üres volt a vödör, mikor a csap alá került
2.A víz mindig egyenletesen ugyanolyan sebességgel csöpögött
3.a vödörből nem vettek ki vizet
Látható, hogy itt feltételezésekről van szó, ami a kort illeti, és nem fix tényekről. Így a kormeghatározásokra ki lehet mondani, hogy mindössze radioaktív arányokat tudnak megmondani, kort nem.
Foglalkozzunk még két fajta kormeghatározással.
Radiokarbon óra: Ez az adott szerves anyagban a mérhető radioaktív szén mennyiségét méri. Ezzel a módszerrel 50-60 ezer évre visszamenőleg lehet elméletileg mérni az adott szerves lelet korát. És itt jön egy piros lámpa:
Ha a 14C ilyen rövid időn belül elbomlik, akkor mit keres a több millió évesnek kikiáltott leletekben, valamint a kőszénben? Mert ott van. Ez pedig ellentmondás.
Izokrón módszer: erre ezt a leírást találtam:
"Az egyszerűbb radiometrikus kormeghatározó módszerek legtöbbjével szemben az izokrón kormeghatározás, amely sok bomlás esetében alkalmazható, nem igényli a kezdeti atomarányok ismeretét."
Ezzel az állítással szemben találtam a következő állítást:
"Dr. Steve Austin geológus bazaltmintákat vett a Grand Canyon legalsó rétegéből és abból a lávából, amely a kanyon pereme fölé ömlött ki. Az evolucionista gondolkodás szerint az utóbbinak egy milliárd évvel fiatalabbnak kellene lennie, mint a kanyon aljáról származó bazaltnak. Aszokásos laboratóriumok elemezték az izotópokat. A rubídium-stroncium izokrón-módszer az új keletű lávafolyásról azt mutatta ki, hogy 270-szer idősebb, mint a Grand Canyon aljáról származó bazalt, ami abszurdum."
Valami itt sem stimmel...
Összefoglalva: Leletek tényleges korát meghatározni NEM LEHET! Aki mást mond, ha professzor is, hazudik. A tények nem tudnak hazudni.
Fiatal világunkra utaló tényeket később közlök.
"Minden közönséges anyagot kémiai elemek atomjai építenek fel. Egy-egy elemet az atommagja által tartalmazott protonok száma határoz meg, melyet rendszámnak nevezünk. Egy adott elemnek különböző izotópjai léteznek, amelyek az atommagjukban lévő neutronok számában térnek el egymástól. Egy konkrét elem adott izotópja a létező nuklidok egyike. Az egyes nuklidokat (a magizomereket nem tekintve) a magjuk eltérő összetétele (protonszáma és neutronszáma) különbözteti meg egymástól. Egyes nuklidok eredendően instabilak. Az ilyen radionuklidok idővel egy másik nukliddá alakulnak át egy spontán (önmagától végbemenő) folyamatban, amelyet radioaktív bomlásnak nevezünk. A radioaktív bomlás során a bomló mag (anya, P mint parent, azaz szülő) úgy alakul át a másikká (leány, D mint daughter), hogy közben valamilyen sugárrészecskét (pl. negatív béta-bomlás esetében elektront és antineutrínót, ill. alfa-bomlás esetében alfa-részecskét) vagy gamma-fotont bocsát ki, miközben (kinetikus) energia is felszabadul, melyet elsősorban a sugárrészecske, másodsorban a visszalökődő leánynuklid visz el.
Bár egy adott radionuklid (P) atomjai véletlenszerű időpontokban bomlanak el, ha sok egyforma radioaktív atomot tekintünk egyszerre, akkor a bomlatlan atomok P száma egyszerű exponenciális csökkenést mutat az idő függvényében, melyet a P nuklid felezési ideje jellemez. Ez azt jelenti, hogy a felezési idő elteltével az adott nuklid atomjainak fele a D leánynukliddá bomlik el, fele pedig változatlan állapotban megmarad. Sok radionuklid bomlási terméke (leánynuklidja) maga is radioaktív, és így tovább, miáltal egész bomlási láncok (bomlássorok) alakulhatnak ki, melyek valamilyen stabil nuklid keletkezésével érnek véget. Ha az "ősanya" sokkal hosszabb felezési idejű leányainál, akkor egy idő után ún. radioaktív egyensúly jön létre közte és a termékei között. Ilyenkor az ősanya felezési ideje lesz mérvadó az egész bomlássorra egészen a stabil végtermékig, azaz a köztes termékek "nem számítanak", ti. kinetikai szempontból olyan, mintha az anya (P) egyetlen lépésben bomlana a stabil végtermékké (D). A radiometrikus kormeghatározásra használható radionuklidok felezési ideje néhány ezer évtől néhány milliárd évig terjed.
A felezési idő (az elektronbefogást kivéve) kizárólag a mag tulajdonságaitól függ, nem befolyásolja sem a hőmérséklet, sem a nyomás, sem a kémiai környezet, sem a mágneses vagy elektromos mező jelenléte, sem más külső tényező. Tehát ha egy anyag egy meghatározott radionuklid atomjait tartalmazza, akkor a bomlás mértéke és a stabil termék mennyisége ideális esetben csak az eltelt időtől függ. Ez egy olyan időmérő eszközt ad a kezünkbe, mely adott esetben elárulja, hogy pl. mennyi idő telt el azóta, hogy az illető radionuklid az anyagba (pl. egy adott kőzetbe) került.
A különböző anyagok kialakulásának folyamatai gyakran szelektívek abból a szempontból, hogy az anyagba mely alkotóelemek kerülnek bele. Ideális esetben az anyagba csak az anyanuklid kerül a keletkezéskor, a bomlástermék nem. Ilyenkor az anyag vizsgálatakor a benne talált bomlástermékek már az anyag "életében" keletkeztek. Ha az anyagba a keletkezésekor a bomlástermék is belekerül, akkor a kormeghatározáshoz tudni kell, milyen arányban álltak egymással eredetileg. A bomlástermék(ek között) nem lehet kis molekulájú gáz, mert az könnyen kiszökik a vizsgált anyagból, az anyanuklidnak pedig elegendően hosszú felezési idejűnek kell lennie ahhoz, hogy jól mérhető mennyiség maradjon meg belőle az anyagban. A vizsgálat további feltétele, hogy se az anyanuklid, se a bomlástermék ne keletkezhessen egyéb folyamatokban, mert az értékelhetetlenné tenné a vizsgálati eredményt. Továbbá a bomlástermékek és az anyanuklid izolálására és elemzésére használt módszereknek is áttekinthetőknek és megbízhatóknak kell lenniük.
Előfordulhat, hogy egy szilárd anyag (pl. ásvány vagy kőzet), melyből a bomlástermék normális körülmények között nem képes kidiffundálni, hevítés hatására mégiscsak kibocsátja magából az addig felhalmozódott bomlásterméket, nullára állítva ezzel a radiometrikus „órát”. A hőmérséklet, amelyen ez megtörténik a „blokkoló hőmérséklet”, amely jellemző az anyagra."
A fentiből kiderül, hogy nukleárisan instabil atomok aránya nagy pontossággal meghatározható egy adott szerves leletben. Ez rámutat egy adott korra, de csak akkor, ha bizonyos tényezők is igazak. Gyengébbek kedvéért: Adva van egy 10 literes vödör, ami félig tele van, miközben folyamatosan csöpög a csapból bele a víz. Óránként egy deci. Ebből lehet következtetni arra, hogy a víz 50 órája csöpög. Ami igaz, de csak akkor ha:
1.üres volt a vödör, mikor a csap alá került
2.A víz mindig egyenletesen ugyanolyan sebességgel csöpögött
3.a vödörből nem vettek ki vizet
Látható, hogy itt feltételezésekről van szó, ami a kort illeti, és nem fix tényekről. Így a kormeghatározásokra ki lehet mondani, hogy mindössze radioaktív arányokat tudnak megmondani, kort nem.
Foglalkozzunk még két fajta kormeghatározással.
Radiokarbon óra: Ez az adott szerves anyagban a mérhető radioaktív szén mennyiségét méri. Ezzel a módszerrel 50-60 ezer évre visszamenőleg lehet elméletileg mérni az adott szerves lelet korát. És itt jön egy piros lámpa:
Ha a 14C ilyen rövid időn belül elbomlik, akkor mit keres a több millió évesnek kikiáltott leletekben, valamint a kőszénben? Mert ott van. Ez pedig ellentmondás.
Izokrón módszer: erre ezt a leírást találtam:
"Az egyszerűbb radiometrikus kormeghatározó módszerek legtöbbjével szemben az izokrón kormeghatározás, amely sok bomlás esetében alkalmazható, nem igényli a kezdeti atomarányok ismeretét."
Ezzel az állítással szemben találtam a következő állítást:
"Dr. Steve Austin geológus bazaltmintákat vett a Grand Canyon legalsó rétegéből és abból a lávából, amely a kanyon pereme fölé ömlött ki. Az evolucionista gondolkodás szerint az utóbbinak egy milliárd évvel fiatalabbnak kellene lennie, mint a kanyon aljáról származó bazaltnak. Aszokásos laboratóriumok elemezték az izotópokat. A rubídium-stroncium izokrón-módszer az új keletű lávafolyásról azt mutatta ki, hogy 270-szer idősebb, mint a Grand Canyon aljáról származó bazalt, ami abszurdum."
Valami itt sem stimmel...
Összefoglalva: Leletek tényleges korát meghatározni NEM LEHET! Aki mást mond, ha professzor is, hazudik. A tények nem tudnak hazudni.
Fiatal világunkra utaló tényeket később közlök.
2010. augusztus 11., szerda
Egy evolucionista válasza - az élővilág fejlődése
Második levelem meg kellett ismételnem, mivel első válaszomban nem kaptam választ. Íme kérdő levelem:
"Magam is tudom, hogy az örökítő génben "hiba" keletkezhet, azaz mutálódhat. Nyilván megvan a matematikai valószínűsége, hogy a megváltozott tulajdonság, amit a mutáció okoz, előnyösebb a réginél, így több esélye van a megváltozott egyednek, és leszármazottainak (már ha örökölhető a mutáció, ugyanis törpe emberkéknek normál gyerekeik születnek) az életben maradásra, vagy a teljesebb életre. Ami talány nekem, hogy az adott élőlény honnan vesz vadiúj tulajdonságokat? Tehát nem megváltozott tulajdonságra gondolok, hanem olyanra, ami pluszként csatlakozik a régiek mellé. Ugyanis ha volt evolúció, akkor az élőlényeknek "fel kellett venniük" új tulajdonságokat is, amelyekért új gének voltak már felelősek. Erről mi a mai hivatalos álláspont, és ezt bizonyították-e valamivel?"
Erre mindkét válaszban kaptam egy csomó (egyébként érdekes) információt az élőlények alkalmazkodásáról, változásáról, valamint mutációs példákról (hat ujj), amelyek ugye közismert tények. Ám a kérdésem, mint fentebb látható, nem a megváltozott tulajdonságokra vonatkoztak. Ami valós választ tartalmazott a két válasz e-mail, az nagyon rövid:
"Ha a mikroevolúciót elfogadod, miért nem teszed ezt a makróval is?"
"a DNS bővülése lehetséges, sőt az evolúció szempontjából létfontosságú."
"Bizonyíték? Példának okáért fosszíliák"
Ebből a levont következtetés:
Állítás van, magyarázat nincs. Kizárólag tulajdonságok változásai vannak említve, valamint valaha élt élőlények maradványainak bizonyítékai. Ez nem válasz a kérdésre, azaz az állítás hogyanjára. Mivel nincs magyarázat az evolúciós elmélet második nagy kulcskérdésére sem, ezért a kreatív fejlődés is csak állítás maradt. Nem bizonyított tény.
Ennek, és előző bejegyzés tanulságának összefoglalója:
Az evolúciós elmélet egy magyarázatlan, és bizonyítatlan állítás. Ezért megbízhatósága megegyezik mondjuk egy tündérmeséével. És nekünk egy tündérmesét tanítottak az iskolában, mint "tudományos tényt".
"Magam is tudom, hogy az örökítő génben "hiba" keletkezhet, azaz mutálódhat. Nyilván megvan a matematikai valószínűsége, hogy a megváltozott tulajdonság, amit a mutáció okoz, előnyösebb a réginél, így több esélye van a megváltozott egyednek, és leszármazottainak (már ha örökölhető a mutáció, ugyanis törpe emberkéknek normál gyerekeik születnek) az életben maradásra, vagy a teljesebb életre. Ami talány nekem, hogy az adott élőlény honnan vesz vadiúj tulajdonságokat? Tehát nem megváltozott tulajdonságra gondolok, hanem olyanra, ami pluszként csatlakozik a régiek mellé. Ugyanis ha volt evolúció, akkor az élőlényeknek "fel kellett venniük" új tulajdonságokat is, amelyekért új gének voltak már felelősek. Erről mi a mai hivatalos álláspont, és ezt bizonyították-e valamivel?"
Erre mindkét válaszban kaptam egy csomó (egyébként érdekes) információt az élőlények alkalmazkodásáról, változásáról, valamint mutációs példákról (hat ujj), amelyek ugye közismert tények. Ám a kérdésem, mint fentebb látható, nem a megváltozott tulajdonságokra vonatkoztak. Ami valós választ tartalmazott a két válasz e-mail, az nagyon rövid:
"Ha a mikroevolúciót elfogadod, miért nem teszed ezt a makróval is?"
"a DNS bővülése lehetséges, sőt az evolúció szempontjából létfontosságú."
"Bizonyíték? Példának okáért fosszíliák"
Ebből a levont következtetés:
Állítás van, magyarázat nincs. Kizárólag tulajdonságok változásai vannak említve, valamint valaha élt élőlények maradványainak bizonyítékai. Ez nem válasz a kérdésre, azaz az állítás hogyanjára. Mivel nincs magyarázat az evolúciós elmélet második nagy kulcskérdésére sem, ezért a kreatív fejlődés is csak állítás maradt. Nem bizonyított tény.
Ennek, és előző bejegyzés tanulságának összefoglalója:
Az evolúciós elmélet egy magyarázatlan, és bizonyítatlan állítás. Ezért megbízhatósága megegyezik mondjuk egy tündérmeséével. És nekünk egy tündérmesét tanítottak az iskolában, mint "tudományos tényt".
Egy evolucionista válasza - az élet keletkezése
Az evolucionisták ragaszkodnak ahhoz, hogy amit vallanak, az az igazság, ami bizonyítva van. Megkérdeztem tehát egyet, hogy magyarázza el a dolgok lényegét. Kérdő levelem összefoglalója:
"Helló!
Mondtad, hogy szívesen írnál az evolúcióról. Hogy ne legyen kaotikus a dolog, most egyetlen kérdést tennék fel:
Úgy tudom, hogy az elmélet mai álláspontja szerint az első élőlények "primitív" prokarióták voltak. Az a kérdésem, hogy milyen tény, vagy tények bizonyítják, hogy egy ilyen organizmus magától összeállhat? Ugyanis annak ellenére, hogy a legegyszerűbb élőlény, sokkal bonyolultabb, mint bármely szerkezet, amit ember valaha alkotott. Ezért nem tudják reprodukálni sem. Mi bizonyítja, hogy ilyennek a véletlen létrejötte lehetséges?"
Íme a válasz lényege:
"Erre a kérdésre valóban feltevés van csak, viszont ennek az elméletnek több része már bizonyítható. A Miller-Urey-kísérletben 1952-ben a két tudós a Föld akkori környezetét szimulálva előállított 5 különböző aminosavat. Sok kritika érte a kísérletet később, hiszen kevésbé volt fejlett a technika, illetve rosszul is mérhették fel a kiinduló körülményeket. Ezért 2008-ban megismételték a kísérletet, új gépekkel, pontosított körülményekkel (több, mint félszázados pontosítással!), és felhasználták Miller korábbi jegyzeteit is. Az eredmény: 22 különböző aminosav és 5 peptid. Eddig van a bizonyítható része, szervetlen anyagból létrejöhet szerves anyag"
Ebből ami tény leszűrhető:
Nincs konkrét elmélet, csupán vak tapogatózás. Így ami nincs, azt nem lehet bizonyítani sem. Az élet véletlen keletkezése, mint igazság megbukott, mindössze egy állítás, magyarázat, és bizonyíték nélkül.
"Helló!
Mondtad, hogy szívesen írnál az evolúcióról. Hogy ne legyen kaotikus a dolog, most egyetlen kérdést tennék fel:
Úgy tudom, hogy az elmélet mai álláspontja szerint az első élőlények "primitív" prokarióták voltak. Az a kérdésem, hogy milyen tény, vagy tények bizonyítják, hogy egy ilyen organizmus magától összeállhat? Ugyanis annak ellenére, hogy a legegyszerűbb élőlény, sokkal bonyolultabb, mint bármely szerkezet, amit ember valaha alkotott. Ezért nem tudják reprodukálni sem. Mi bizonyítja, hogy ilyennek a véletlen létrejötte lehetséges?"
Íme a válasz lényege:
"Erre a kérdésre valóban feltevés van csak, viszont ennek az elméletnek több része már bizonyítható. A Miller-Urey-kísérletben 1952-ben a két tudós a Föld akkori környezetét szimulálva előállított 5 különböző aminosavat. Sok kritika érte a kísérletet később, hiszen kevésbé volt fejlett a technika, illetve rosszul is mérhették fel a kiinduló körülményeket. Ezért 2008-ban megismételték a kísérletet, új gépekkel, pontosított körülményekkel (több, mint félszázados pontosítással!), és felhasználták Miller korábbi jegyzeteit is. Az eredmény: 22 különböző aminosav és 5 peptid. Eddig van a bizonyítható része, szervetlen anyagból létrejöhet szerves anyag"
Ebből ami tény leszűrhető:
Nincs konkrét elmélet, csupán vak tapogatózás. Így ami nincs, azt nem lehet bizonyítani sem. Az élet véletlen keletkezése, mint igazság megbukott, mindössze egy állítás, magyarázat, és bizonyíték nélkül.
2010. augusztus 6., péntek
A bibliai prófécia megbízhatósága.
A Biblia tájékoztat minket arról, hogy az események pontos előrejelzése Isten különleges képessége. Isten ezt mondja Ézsaiás 48,3-5-ben:
„A korábbiakat már kijelentettem, az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat, hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek. Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc, ezért jelentettem ki neked már régen, mielőtt bekövetkezett, hogy ne mondhasd: Bálványom tette ezt, bálványszobrom parancsára történt.”
Más vallások könyveiben hiába keresünk akár egyetlen sor megbízható próféciát. A Biblia ellenben sok részletes és pontos előrejelzést tartalmaz. McDowell 15 61 olyan próféciát dokumentál, amelyek Jézus Krisztusban teljesültek be. Jézus ezeket emberi szempontból nem tudta befolyásolni, mint például születésének helyét, időpontját és körülményeit, elárulását, halálának, eltemetésének stb. eseményeit. Ezenkívül McDowell 12 részletes, konkrét próféciát ír le Tírusszal, Szidónnal, Samáriával, Gázával és Askelonnal, Moábbal és Ammonnal, Petrával és Edómmal, Thébával és Memphisszel, Ninivével, Babilonnal, Korazinnal, Bétsaidával és Kapernaummal, Jeruzsálemmel és Palesztinával kapcsolatban. Egyértelműen hangsúlyozza, hogy ezek a próféciák nem utólagos (vagyis csak az esemény után leírt) kijelentések, hanem valóban prófétai előrejelzések.
Gyakorlatilag nulla annak a valószínűsége, hogy ezek az események véletlenül történtek meg. Werner Gitt informatikus ezzel kapcsolatban részletes számításokat végzett. 16 Aki nem veszi figyelembe ezeket a tényeket (2Péter 3,5), tagadja annak matematikai bizonyítékát, hogy lennie kell egy Istennek, aki a próféciákat ihlette.
„A korábbiakat már kijelentettem, az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat, hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek. Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc, ezért jelentettem ki neked már régen, mielőtt bekövetkezett, hogy ne mondhasd: Bálványom tette ezt, bálványszobrom parancsára történt.”
Más vallások könyveiben hiába keresünk akár egyetlen sor megbízható próféciát. A Biblia ellenben sok részletes és pontos előrejelzést tartalmaz. McDowell 15 61 olyan próféciát dokumentál, amelyek Jézus Krisztusban teljesültek be. Jézus ezeket emberi szempontból nem tudta befolyásolni, mint például születésének helyét, időpontját és körülményeit, elárulását, halálának, eltemetésének stb. eseményeit. Ezenkívül McDowell 12 részletes, konkrét próféciát ír le Tírusszal, Szidónnal, Samáriával, Gázával és Askelonnal, Moábbal és Ammonnal, Petrával és Edómmal, Thébával és Memphisszel, Ninivével, Babilonnal, Korazinnal, Bétsaidával és Kapernaummal, Jeruzsálemmel és Palesztinával kapcsolatban. Egyértelműen hangsúlyozza, hogy ezek a próféciák nem utólagos (vagyis csak az esemény után leírt) kijelentések, hanem valóban prófétai előrejelzések.
Gyakorlatilag nulla annak a valószínűsége, hogy ezek az események véletlenül történtek meg. Werner Gitt informatikus ezzel kapcsolatban részletes számításokat végzett. 16 Aki nem veszi figyelembe ezeket a tényeket (2Péter 3,5), tagadja annak matematikai bizonyítékát, hogy lennie kell egy Istennek, aki a próféciákat ihlette.
2010. augusztus 5., csütörtök
Entrópia törvény
Van egy tudományos tény, ami úgy csapja ketté mindenfajta evolúció lehetőségét, mint Nagy Sándor a gordiuszi csomót. A termodinamika második törvényéről van szó, az entrópia (azaz rendezetlenség) törvényéről. Ez kimondja, hogy bármely magára hagyott zárt rendszer entrópiája soha nem csökken, hanem mindig csak nő. Azaz minden rend a káosz felé tart, és a káoszból soha nem lesz rend. Ez általánosan elfogadott dolog. Mégis az evolúciós elmélet, és a csillagászati keletkezési elméletek ennek ellene mondanak. Tehát minden ilyen elmélet bizonyítottan fizikai lehetetlenség, ezt a fizika bizonyítja. Az, hogy mégis többé-kevésbé rend van az univerzumban, és létezik élővilág, eleve szükségessé teszi egy teremtő hatalom létét, amely felette áll a világunknak. Mert a fizika mai álláspontja szerint önmagától ilyen nincs...
A Biblia tudományos pontossága
Itt csak néhány példát említünk: A Biblia azt állítja, hogy a föld gömbölyű (Ézsaiás 40,22), hogy a föld látható támaszték nélkül lebeg az űrben (Jób 26,7), hogy a csillagok megszámlálhatatlanok (1Mózes 15,5), hogy az élőlények mindig csak saját fajukat reprodukálják. A Biblia leírja továbbá a víz körforgását és a tengeráramlásokat, valamint ismereteket közöl az egészséggel, a higiéniával, a táplálkozással, a pszichológiával és sok más dologgal kapcsolatban, amelyek tudományos jelentőségűek (pl. a vér fontossága, 3Mózes 17,11).
A Biblia történeti pontossága
Egy tény átfogó megemlítése, a teljesség igénye nélkül.
Nelson Glueck, a híres zsidó régész „a Biblia majdhogynem hihetetlenül pontos emlékezetéről” beszél, „amit a régészeti tények is megerősítenek.” 4 William F. Albright, aki a világ legkiemelkedőbb régészeinek egyike, ezt írja:
„Az a túlzott szkepticizmus, amivel a 18. század történelmi iskolái a Biblia iránt viseltettek, és ami időről időre még ma is felbukkan, egyre veszített szavahihetőségéből. Egyik felfedezés a másik után erősítette meg a Biblia pontosságát, növekvő elismerést szerezve a Bibliának, mint értékes történelmi forrásnak.” 5
Sir William Ramsay, akit minden idők egyik legnagyobb régészének tekintenek, a 19. század közepének német történelmi szkepticizmusán nevelkedett, és ezért nem hitte, hogy az újszövetségi írások történetileg megbízhatók. Régészeti kutatásai alapján azonban be kellett ismernie, hogy szkepszise indokolatlan volt. Így felfogása mélyreható változáson ment keresztül. Lukácsról, a Lukács Evangéliuma és az Apostolok Cselekedetei írójáról ezt mondta Ramsay: „Lukács elsőrangú történész, … fel kellene venni őt a legjelentősebb történetírók sorába.” 6
A régészet számos lelet alapján megerősíti a Biblia pontosságát. 7 Sok konkrét példa van arra, hogy a szkeptikusok kétségbe vonják a Biblia megbízhatóságát azon az alapon, hogy hiányoznak a független bizonyítékok, majd később megállapítják, hogy újabb régészeti leletek kerültek napvilágra, amelyek megerősítik a bibliai hagyomány megbízhatóságát.
Példákat erre a későbbiekben teszek közzé, "régészet" címke alatt.
Nelson Glueck, a híres zsidó régész „a Biblia majdhogynem hihetetlenül pontos emlékezetéről” beszél, „amit a régészeti tények is megerősítenek.” 4 William F. Albright, aki a világ legkiemelkedőbb régészeinek egyike, ezt írja:
„Az a túlzott szkepticizmus, amivel a 18. század történelmi iskolái a Biblia iránt viseltettek, és ami időről időre még ma is felbukkan, egyre veszített szavahihetőségéből. Egyik felfedezés a másik után erősítette meg a Biblia pontosságát, növekvő elismerést szerezve a Bibliának, mint értékes történelmi forrásnak.” 5
Sir William Ramsay, akit minden idők egyik legnagyobb régészének tekintenek, a 19. század közepének német történelmi szkepticizmusán nevelkedett, és ezért nem hitte, hogy az újszövetségi írások történetileg megbízhatók. Régészeti kutatásai alapján azonban be kellett ismernie, hogy szkepszise indokolatlan volt. Így felfogása mélyreható változáson ment keresztül. Lukácsról, a Lukács Evangéliuma és az Apostolok Cselekedetei írójáról ezt mondta Ramsay: „Lukács elsőrangú történész, … fel kellene venni őt a legjelentősebb történetírók sorába.” 6
A régészet számos lelet alapján megerősíti a Biblia pontosságát. 7 Sok konkrét példa van arra, hogy a szkeptikusok kétségbe vonják a Biblia megbízhatóságát azon az alapon, hogy hiányoznak a független bizonyítékok, majd később megállapítják, hogy újabb régészeti leletek kerültek napvilágra, amelyek megerősítik a bibliai hagyomány megbízhatóságát.
Példákat erre a későbbiekben teszek közzé, "régészet" címke alatt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)